Mert mikor az ember magánélete kicsit végre egyenesbe jön, vagy legalábbis picit felfelé ível, akkor nem számít, hogy a 2 kedvenc munkaingemmel sikerült összemosni a türkisz sálamat, aminek köszönhetően most a kádban áznak a kék-fehér ingek. És az is kevésbé érdekel, ha a mindenki által utált (vagy legalábbis került), roppant visszataszító kolléga, akit bottal se, na szóval az ő létezése se idegesít már, mert már nem számít. Mert már jelentéktelen.
Annál inkább számít viszont, hogy.
:)
Utolsó kommentek