Hááááát, megvolt. Minden jól ment, a munkatársak jófejek, és a bolt is mókás. Rájöttem a nap közepén arra, hogy tulajdonképpen a gyerekek is emberek, csak esetenként jobbfejek mint a nagyok... És hogy saját magam és az ő szórakoztatásukra milyen bábot húztam fel a kezemre? Na? Az okosak úgyis kitalálják, hogy MÓKUST :D Hihetetlen sikerem volt vele. Annyira, hogy kici japán turiszták is fényképezkedtek velem, utána meg magyarok is. Népszerű voltam, na.

Az álldigáláshoz még hozzá kell szokni, na meg ahhoz is, hogy mivel csak 6,5 órát dolgozunk, csak 10 perc szünetünk van, ami nem sok. A beosztás a következő; vagy 10-16.30, vagy 16.30-23.00. A héten végig délelőttös vagyok, ami egyértelműen jobb, mint este 11kor végezni... De majd biztos lesz olyan is.

Miután végeztem, bementem a bankba, kezemben az útlevelemmel, az angol lakcím igazoló papírommal, a munkáltatói papírommal, a személyimmel, és a lakcím kártyámmal. Ugyanis ezek mind kellenek ahhoz, hogy angol bankszámlád legyen, legalább is a Barklays-nál, amihez meg ragaszkodtam. Azt hittem egyszerű lesz, tévedtem. Mármint alapjába véve egyszerű volt, de azért ott ültem plusz negyed órát a drága magyar papírok miatt, mert hogy nálunk ugyebár a személyin nincsen rajta a hivatalos lakcímed, mert hogy arra való a lakcímkártya. Állítom ilyen nincs máshol, sehol a Földön, hogy csak azért van 2 igazoló kártyád, hogy az egyiken külön legyen a címed, mert az úgy milyen kurva menő. Nos menőnek talán menő, de az angoloknak elmagyarázni, hogy tulajdonképpen a kettő együtt igazol engem, és hogy nézzék meg, mindkettő az enyém, az én nevemen van rajta, ott az anyám neve, stb, az kevésbé menő. Nem is tudom, hogy viszi véghez olyan valaki, aki pl alig beszél angolul.
Mindegy, mert mint mindenhol máshol, a bankban is nagyon kedves és türelmes mindenki, így megoldódott, elhitték hogy biza nekünk magyaroknak 2 kártyánk van, és boldogan nyitottak nekem egy számlát, ami természetesen ingyenes, levenni pénzt róla ingyenes, bankon belüli utalás ingyenes, és örülnek, hogy használhatják a pénzed. (köszönjük OTP fiam, leülhetsz, 1-es)

Na hát ez volt Zsófi/Zsófesz/Orákulum/Zsófiahercegnő első dolgos napja a nagy Angliában.